Hihetetlen mélységei vannak a szerző lelki világának. És sok rész van benne, ami nagyon megérint. Az az egészen meglepő, hogy a női lelkeket ennyire látja. A sok szép hasonlata versekbe illene még nagyon

Eleinte kicsit vonakodtam beleengedni magam a történet világába. Nem szoktam romantikus történeteket olvasni, és még nem is sejtettem a mélységeket, ahová végül elvitt magával. Kis ideig túl soknak találtam a jelzőt és hasonlatot, de később rájöttem, hogy a könyv ezektől is gyönyörű és különleges, festmény és költemény, amellett, hogy regény.
Hamarosan külön meg is ízlelgettem ezeket a szép mondatokat és vártam az újabb gyöngyszemeket.

Az első ami megfogott és ami az egyik legjobb volt a könyvben számomra az az írásmód, ez a szép, lírikus, metaforikus megfogalmazás, annyira jólesett olvasni. Bár bevallom őszintén volt egy-két metafora aminél úgy éreztem, hogy már-már belegabalyodok, de összességében nagyon jól állt a könyvnek és nagyon sokat hozzáadott az olvasmányélményhez. És volt valami megmagyarázhatatlan kedves a stílusban, ami így megsimogatta a lelkem és egy kis mosolyt varázsolt az arcomra, és arra jöttem rá, hogy ezek a megszemélyesítések, hogy a cipősarkak vidáman feleselnek, vagy a telefon odabújt a füléhez, és tudom, hogy ezek apró dolgok, de annyira imádtam őket, hogy muszáj volt megemlítenem.

Viszont a férfi karakterek. Ott egyszerűen azt éreztem, hogy istenem az összes love interest bolond?

Ami számomra külön különlegesség/öröm, hogy ezt a könyvet is azok közé az értékes regények közé tudom sorolni, amelyekben „magvas mondatok” vannak.

Első olvasásra átrobogtam a regényen, mert annyira húzott a történet, de felfigyeltem rá, hogy milyen sok „aha-élményem” van.
A második olvasásra már elmerengtem a mondatokon, a leírásokon.
A harmadik olvasásnál már volt időm a mondatok súlyát érezni/értelmezni... de még 1-2-3 olvasás vár rám jegyzeteléssel karöltve.
Rengeteg olyan alapigazság van benne a természetről, amit tudok, de itt leírva és az adott témához kapcsolva teljesen más megvilágításba került.

Ilyen érzesem akkor volt, amikor a Kis herceget olvastam, vagy Richard Bach: Jonathan, a sirály című könyvet.

Elolvastam a kéziratodat, ma kezdtem és be is fejeztem. Vonzott és azonnal beszippantott.Az elején figyelmeztetni kell minden nőt aki olvassa, hogy sírás veszélye áll fent!

Valamint kötelező olvasmánnyá tenném. Nem is igazán találok szavakat. Kőszívűnek tartanak többen a környezetemben. Nos, jelentem ez volt a 3. történet/könyv az életemben, ami megsiratott. (Átlagosan 60 könyvet olvasok el az évben).

Elolvastam a regényed. Megmondom őszintén, hogy nekem nagyon tetszett. Számomra a történet teljesen érthető volt. Könnyen követhető, jól felépített cselekménnyel rendelkezik, és végig logikusan halad előre. Annyira magával ragadott, hogy nehezen tudtam letenni a „könyvet”.
A karakterek szerintem jól működnek. Hitelesnek és szerethetőnek éreztem őket, a viselkedésük és döntéseik összhangban voltak a személyiségükkel.

Megragadó, inspiráló és letehetetlen első regény!

Bár a következő hónapokra már be volt tárazva egy komolyabb olvasási listám, Attila könyvét mégis előrevettem – és egyetlen percig sem bántam meg!

Ahogy fogytak az oldalak, úgy nőtt bennem a feszültség: a történet folyamatosan fenntartja a kíváncsiságot, a karakterek rétegzettek és élők, a cselekmény pedig sodró lendületű. Különösen izgalmas volt olvasás közben azon gondolkodni, hogy a szereplők vajon milyen reális személyiségjegyekből épülnek fel, és mennyire tükröződik bennük az élet szülte valóság.

Kedves Attila! Nagyon tetszett a könyv, teljesen magával ragadott! Olvasás közben úgy éreztem, mintha én is részese lennék a történetnek, és ott járnék Esztergom utcáin. Szuperül megírtad, szívből gratulálok hozzá! Már nagyon várom a folytatást, kíváncsi vagyok, hogyan alakul tovább a történet!

"Elza érezte, mennyire jelentéktelen és halvány is ő valójában a fenséges és tökéletes nővére mellett. Ez megnyugvással töltötte el”
Ez a kedvenc mondatom a regényből.
Megmutatja mennyire sokrétű az emberi lélek.
A cselekmény kibontakozása folyamán megismerhetjük a szereplők belső vívódásait. Itt-ott magunkra ismerhetünk.
Mindezt erősíti az a környezet, ahol a történet játszódik, hiszen ott nőttem fel.
Azoknak akik nem, vagy már rég jártak Esztergomban ajánlom, hogy a könyv elolvasása után jöjjenek el, járják végig az utcákat, tereket Elza nyomában és éljék át újra a történetet!

Nehéz szavakat találni a regény elolvasása után, mert nagyon sok és sokféle érzés felmerült bennem az olvasása közben, úgy is mondhatnám, hogy a regény a lelkem legmélyebb rétegeit pengette meg. Nagyon mélyen érintett az a belső lelki út, amit Elza járt végig a történetben, ennyire mély lelki vívódásokat szinte még nem is olvastam egy regényben sem.

Különösen nagy pozitívuma a regénynek, hogy ennek a lelki mélységnek az érzékeltetése gyönyörű hasonlatokon keresztül is kifejezésre jut, amely még inkább erősíti az átélt gyászt és a lány által megélt vívódásokat.

Nekem tetszett az is, hogy nincs minden „szájbarágósan” kifejtve, és nem derül fény minden egyes részletre, például, hogy az Anyukája hová rohant azon az éjszakán, vagy mi történt Reginával itthon, ami miatt egészen Amerikáig menekült. Szerintem ez is egy nagy erőssége ennek a regénynek, hogy csak sejtet bizonyos dolgokat, és az olvasóra bízza, hogy mit gondol a rejtve hagyott dolgokról. Ugyanakkor ezek e rejtve maradt dolgok is viszik az olvasó lendületét – lehet, hogy ez egy szándékos írói eszköz (?) – , hiszen a legtöbben kíváncsian várjuk a nyitva hagyott kérdésekre a választ…